Nemes Tihamér

Feltaláló, gépészmérnök, villamosmérnök, a műszaki tudományok doktora, a kibernetika egyik hazai úttörője. Budapesten született 1895. április 29-én. 

1944-ben járógép találmányával keltett feltűnést. 1949-ben megjelent tanulmányában az elektronikus számítógépek elve alapján a kétlépéses sakkfeladványok mechanikus megfejtését tárgyalta és gépének rajzát közölte. Ez a szerkezet is megelőzte korát, sajnos nem volt megépíthető. Külön érdemes kiemelnünk, hogy mint postamérnök, az egyike volt azoknak a mérnököknek, akik a magyar televíziózást megteremtették. Magát gépészmérnöknek vallotta. Műszaki tudományok doktorává avatták 1957-ben. A neuron hálózatok, műállatok, játszógépek, a műsúrlódás, a műfigyelem, az alkotógépek, a műöntudat kutatója volt, ami jelzi, hogy emberivé kívánta tenni a mechanikus szerkezeteket, hogy azokat az emberek emberi módon használhassák. Rendkívül színes, szellemes és bölcs egyénisége sugárzott belőle mind a magánbeszélgetések, mind az előadásai során.

Első találmánya a hőszivattyú volt. Készített jóval összetettebb, komplexebb, nagyobb logikai gépet is, a Jevons-féle logikai piano másolatát. "Kibernetikai gépek" című könyvében külön fejezetet szentel a számítógépeknek.

1960. március 30-án hunyt el Budapesten.